Egy majdnem elfeledett családfa – A Yushinkan (Nakayama Hakudō)


hakudo
Nakayama Hakudo

Kevés olyan harcművész volt a történelemben, aki képes volt hatást gyakorolni egy nemzedék politikusaira, a hadsereg és a rendőrség tisztviselőire, tanáraira és civiljeire egyaránt. Valaki, akinek tanítványai (akár ha csupán egy napra is) hetven év távlatában is képesek részletesen felidézni a vele eltöltött időt. Az első san-dō-no hanshi a történelemben, a “kendo istene”, Nakayama Hakudō.

Nakayama Hakudō vitathatatlanul a modern kori történelem legbefolyásosabb harcművésze volt. Számtalan tanár és tanítvány állítja, hogy valamilyen módon kapcsolatban állt vele, gyakorolta Iaidōjának valamely formáját világszerte. De még ezek az emberek, éljenek akár Japánban, vagy a világ más részein, is alig tudnak róla többet a nevénél. Hogy közelebb kerülhessünk hozzá, mint emberhez és az általa gyakorolt stílusokhoz, vessünk egy pillantást egyszerű származására, ambícióira, eredményeire és külső megjelenésére is.

Nakayama Hakudō
-a Yushinkan dōjō második nagymestere
-a Kanto Ha Shindo Munen Ryū második nagy mestere
– a Musō Shinden Ryū Iaidō és a Nakayama no Jō stílusok alapítója
– Kendō Iaidō Jodō, San dō no Hanshi

Nakayama Otsuyoshi néven látott napvilágot 1873-ban, a Komatsu-hoz közel eső Imae-ben a korábban Maeda klánba tartozó Nakayama Gennoshō nyolcadik fiaként. Öt éves korában a család a Toyama beli Nakacho-ba költözött, ahol egy kis yakitori éttermet nyitottak a Kelet- Sogawa kereskedelmi útvonak mentén (?). Az étterem a fő úthoz egy utcára esett és minden szempontból szerény üzlet volt. Nyolc éves korában az ifjú Otsuyoshi munkát vállalt a helyi fogadóban (ryōkan –  hagyományos japán fogadó (?), mely a Toyama Csarnok nevet viselte és kétutcányira esett családja yakitori boltjától.

A Toyama Csarnok konyháján dolgozott. Szerencséje úgy hozta, hogy a fogadó vezetője, egy bizonyos Takazawa Toyoshi (egy minden szempontból szívélyes és szeretetre méltó ember) látván amikor egy faágból készített bokkennel jászadozott, bátorítani kezdte az ifjú Otsuyoshit a kardvivás művészetének gyakorlására. Tizenegyévesen felvételt nyert Saito Michinori Yamaguchi Ha Ittō Ryū-hoz tartozó dōjōjába, mely a Sogawa sugárúttól nem messze helyezkedett el. A kis Otsuyoshinak meglehetősen sűrű volt a napirendje. Reggel először a Nishi-jubuchōban található Ada Kanji Akadémiába utazott, ahol irni és olvasni tanult (általános iskola), délután Michinori dōjōjába igyekezett, ahol a Yamaguchi Ha Ittō Ryū stilust tanulta, eztuán pedig egyenesen a Toyama Csarnokba vette az irányt, hogy elvégezze aznapi munkáját.

Hukodo bemutatja a helyes kiriotoshit

Otsuyoshi szépen haladt tanulmányaival, mígnem egy napon egy tokióból érkezett látogató örökre megváltoztatta az életét. A figyelemre méltó tudású kardvívó, névszerint Hosoda Kenzo a Toyama Csarnokban szállt meg. Kenzo, akit nemrégiben helyezett Tayamába az Oktatási Minisztérium a Negishi Shingorō vezetése alatt álló Shindō Munen Ryū-ba tartozó Yushinkan Dōjō tagja volt. Mély benyomást tett az ifjú Otsuyoshira, és órákon át beszélgettek. Kenzo történetei és betekintése a kardvívás művészetébe akkor hatással volt Otsuyoshira, hogy ennek következtében egész élete megváltozott. 1890-ben Kenzo benyújtotta felmondását a toyamai iskolakerületnek és visszatért Tokióba. Távozása válaszút elé álltotta Otsuyohit, aki érezte, hogy elérkezett az idő. Engedélyt kért és kapott családjától és munkaadójától, hogy Tokióba utazhasson és a kenjutsu ösvényére lépjen.

Takazawa szívélyesen elkísérte a fiút Iwasehamaba, ami egy kis kikötő volt Toyama Prefektúrában. Ott Otsuyoshi egy a Niigata Prefektúra beli Naoetsuba tartó hajóra szállt. Onnét pedig gőzhajón utazott a Tokió beli Uenoba. Ott a nyílt Japán Tenger hideg szelével az arcán Otsuyoshi emlékezetébe idézte Takazawa szavait – “Otsuyoshi, olyas valakivé leszel, akibe mások bele fognak szeretni”. E szavak egész felnőtt koráig elkísérték.

Hakudo bemutatja a helyes vágást


Ugyanakkor Hakudō korántsem volt tökéletes, sok kijavítandó rossz szokással rendelkezett. Shiai gyakorlás során például csípője minden vágás előt megemelkedett, feldfedve szándékát ellenfelének. Hogy ezt kijavítsa, köveket kellett viselnie a dereka körül, hogy javítson a súlypontján. Hogy elsajátítsa a helyes suriashit, lazán megkötött getat (japán fa szandált) kellett viselnie. Ennek következtében suri-ashija dörzsmozgás szerű lett, amit sokkal nehezebb volt látni ellenfeleinek.
Otsuyoshi 1891-ben érkezett Tokióba, ahol tizennyolc évesen – Kenzo ajánlólevelének köszönhetően – belépést nyert Shingoro Yushinkan Dōjōjába. Keményen edzett és tizenkilenc éves korában a nevét Hakudōra változtatta. Shingorō bíztatta, hogy tanuljon irodalmat és ismerjen meg más stílusokat is. Sokféle ryū-ban kipróbálta magát s mivel összesen csak négy órát töltött alvással, 5-6 gyakorláson is részt tudott venni egy nap.

Elkötelezettsége megtette a magáét és nagyon gyorsan haladt a fokozatok ranglétráján. 1906-ban vívta meg azon küzdelmeit, melyek később meghatározták egész karrierjét, mint kardvívó. A Dai Nippon Butokukai Enbu Taikai-on legyőzte a Hokushin Ittō Ryū-ba tartozó Ozawa Jiro-t és Takano Shigeyoshi-t, a Munen Ryū-ba tartozó Koseki Kiyomasa-t, valamint a Suifu Ryū beli Sasaki Masanobu-t. Huszonhárom évesen mekapta a Jun-Menkyo-t, huszonhétévesen pedig a Menkyo Inkyo-t. Huszonnyolcévesen megkapta a Daihan, vagyis jelenlegi nagymester címet és felségül vette Shingorō lányát, így bekerült a Neigishi családba. (Negishi Hakudō).

1912-ben Shingorō kijelölte Hakudōt, hogy vegye át helyét a Nippon Teikoku Kendō Kata létrehozásáért felelős bizottságban. Azonban közben problémáik adódtak és személyes okok miatt végül mind Hakudō, mind pedig felesége elszigetelődtek a Negishi családtól és saját útjukra léptek. Hakudō megépitette a saját dōjōját Masagacho-ban a Hongo kerületben (a mai Bunkyo kerület) és engedélyt kapott a Yushinkan név használatára.

Takanso Sasaburo és Nakayama Hakudo bemutatja a Dai Nippon Teikoku Kendo Katát a Noma Dojoban

Keresése során két ryū-t, vagyis iskolát talált, melyek örökre megváltoztatták az életét. Ezek voltak a Shintō Musō Ryū (神道夢想流) és Musō Shinden Eishin Ryū (無双神傳英信流).Hakudō tudásának köszönhetően Japán szerte nagy hírnévre tett szert, ő azonban nem elégedett meg ennyivel. Körbeutazta Japánt, hogy különböző művészeteket sajátítson el, úgymint: Itto Shoden Muto Ryū, Ono ha Itto Ryū, Hokushin Itto Ryū, (Toda) Buko Ryū, Nen Ryū, Shinkage Ryū, Musashi Enmei Ryū, Jigen Ryū,Ichiden Ryū, and Ooki-Isshin Ryū.

Hakudō1912-ben kezdett edzeni a Shintō Musō Ryū Jōjutsu stílusban, valamint kalligráfiát tanulni Uchida Ryogorōtól a tokiói Shiba Parkban és Takeda Kohachitól a lakásán, a szintén Tokió beli Kyobashiban. Keményen edzett, számos törekvése közül azonabn a jō tanulmányozását találta mind közül a legértékesebbnek.

Fiatalként Shinto Musō Ryū-t tanultam Uchida Ryogorō Shihantól. Ezeknek az edzéseknek köszönhető, hogy megértettem a Kendō belső (Ura) összefüggéseit. 

Mindent megtanultam a jō fogásáról, a lábtechnikáról, a helyes testhasználatról és más alapokról. Még a kendō gyakorlásom során is tudtam használni és gyakorolni ezeket a technikákat.

E sokrétű és összetett gyakorlásnak hála rengeteget tanultam. A harcművészetek világában nincs még egy kata, ami olyan részletesen kifejlesztett lenne, mint a Shintō Musō Ryū Jōjutsu. Hiszem, hogy a Shintō Musō Ryū Jojutsu nemzeti kincs.

Nakyama Hakudo

1926-ban Itagaki Taisuke, a híres Meiji kori államférfi, Oe Masamichi tanítványa megismertette Hakudōval a Tosa Eishin Ryū-t. Hakudō ez előtt a Shindō Munen Ryūban tanult iaidōt, de úgy érezte valami hiányzik. Kezdetben Oe Masamichihez fordult, ám ő visszautasította.

A fiatal Hosokawa Yoshimasa

Hakudō komolyan vette a gyakorlást és ennek köszönetően 1920-ban a Nippon Butokukai Kendō és Iadō Hanshi címmel jutalmazta. Ebben az időben Hakudōról azt tartották, hogy Menkyo Kaident kapott jōjutsuban Uchida Ryogorōtól a halálát megelőzően, 1921-ben. (Ám ezt sokan vitatják.)Taisuke látta Hakudo határozottságát a stílus tanulását illetően és bemutatta Hakudót Hosokawa Yoshimasának a Musō Shinden Eishin Ryū iskolából (másnéven Shinmomura Ha Hasegawa Eishin Ryū) és Morimoto Tokuminak a Goto Ha Muso Jikiden Eishin Ryū iskolából (másnéven Tanimura Ha Hasegawa Eishin Ryū.) Mindkét tanár tanítványául fogadta, így ő lett az első kívűlálló a történelemben, aki Tosa Eishin Ryū-t tanulhatott.

Miután megkapta az oklevelét, Hakudō váratlan lépést tett: összegyűjtött tudásából megalkotta a saját Shintō Musō Ryū verzióját, ami nagyjából azonos a Nakayama-no-Jō-val, az öt kihon gyakorlalattal kiegészítve.

Úgy tartották, hogy Shimizu Takaji későb beillesztette Hakudō öt kihon gyakorlatát a saját tizenkét részből álló kihon gyakorlatsorába pár évvel később.

1922-ben Hakudo megkapta a Menkyo Kaident a Goto Ha Musō Jikiden Eishin Ryūban Tokumitól és a Menkyo-t a Musō Shinden Eishin Ryūban Yoshimasától.

Ellentétben a tévhittel, Yoshimasától nem kapott Menkyo Kaident. Továbbra is látogatta mind Yoshimasát, mind pedig Tokumit Kochiban. Ez idő alatt Hakudō Yoshimasával a házában edzett és nagyon jó kapcsolatot ápolt vele egészen annak 1923-ban bekövetkezett haláláig.

1925-ben a Rikugun Toyama Akadémia (katonai akadémia) vívómestere felkérte Hakudōt, hogy asszisztáljon neki a Gunto Soho rendszer, vagyis a katonai kardok kezelésének módszerei ( 軍刀操法) megalkotásában. Hakudō, a kutatásain keresztül kifejlesztett öt álló helyzetű iai katát, melyek a Toyama Ryū Guntojutsu rendszer alapjává váltak.

Ugyanebben az évben segített Noma Seiji-nek a híres Noma dōjō megépítésében és felvirágoztatásában. A Noma dōjō lehetőséget biztosított a különböző ryū-hákból vagy iskolákból származó férfiaknek és nőkenk, hogy tetsztelhessék képességeiket és megoszthassák egymással gondolataikat. 1927-ben, 55 évesen, Jōdō hanshi címet kapott a Nippon Butokukaitól. 1930-ban meghívták a Butokukaiba, hogy mutassa be a Musō Shinden Eishin Ryū-t a nyilvánosságnak, a történelemben először. Hakudōnak azonban akadt egy kis problémája: soha nem kapott Menkyo Kaiden-t e rendszerben. Így a bemutató során művészetét ”Musō Shinden Ryū Battojutsu” (無双神伝流抜刀術) néven mutatta be a nézőknek. Ez az iskola nevének használatából adódó perlekedések elekerülése miatt történt így.

1933-ban Hakudō, amit Kochiban tanult Musō Shinden Ryuvá alakította át a kínai álom és látomás karakterek felhasználásával.

A Negishi Shingorō által vezetett egykori Yushinkan edzőterem, ahol kizárólagosan Shindō Munen Ryu-t és Gekiken-t tanítottak, számos harcművészet otthonává vált. Hakudō tanítványai a Yushinkanban csoportokra osztva tanultak. Nakayama Zendo és Hashimoto Toyo mindent művészeti ágat tanultak, míg mások, mint Nakakura Kiyoshi, Danzaki Tomoaki és Nakajima Gorozo csak Muso Shinden Ryu Iaidōt és kendōt. Ebben az időben Hakudō végignézte a Gekiken halálát és a modern Kendō megszületését.

1934-ben ő és kortársa, Takano Sasaburō bemutatták a Dai Nippon Teikoku Kendō Katát a Tenranjiai-on a császár, Hirohito előtt és teljesítményükért mindektten igen nagy dícséretben részesültek. A kendō egyre nagyobb népszerűségre tett szert és Hakudō és Takano Sasaburō Japán legkeresettebb tanárai lettek. Az országot járva egyetemeken, rendőrkapitányságokon, katonai bázisokon, japán kormányzati kirendeltségeken és nem utolsó sorban a Birodalmi Palotában tanítottak. Hakudo tanítványainak száma megsokszorozódott. Valójában a Nippon Butokukai által kyōshi rangot kapott tanítványok két harmada nála tanult.

A bombázás alá vett tokió

Hakudō azonban gyorsan cselekedett és befolyását arra használta, hogy terjessze a régi japán mondás szellemiségét, miszerint „a szamuráj nem beszél (rosszat) arról, ami már elmúlt.”A második világháború alatt reménytelen idők jártak Japánban. A szövetséges erők visszaverték a büszke japán katonaságot, majd Japán az amerikai bombatámadások célpontjává vált. A helyi épületek túnyomórészt fából készültek és egymáshoz elég közel helyezkedtek el, így könnyen áldozatul estek a szövetségesek bombázásainak. Tokió és más városok épületei megtizedelődtek. Ezzel egyidőben történt Hiroshima és Nagasaki atomfegyverekkel való lerombolása, ami Japán visszavonulását idézte elő 1945. szeptember 2-án.

Arra kérte a népet, hogy méltósággal tűrjék el az amerikai megszállást.

A vívásban ’ohen’-nek () nevezzük a másik fél változásához való alkalmazkodás képességét.Ez azt jelenti, hogy egy adott helyzetben, miután felismerted és megértetted a szituáció természetes mibenlétét (mindazt, ami történt), minden régi célt és ambíciót fel kell adnod.

Így el lehet érni az üresség állapotát, melyhez azonban nemes szív szükségeltetik.

Ez a vívás legvégső célja. Nekünk pedig ennek szellemében kell viszonyulnunk a Szövetséges Erőkhöz. Tegnap az ellenségeink voltak, de ma már nem azok. Ha nem vagyunk képesek arra, hogy ne tekintsük őket ellenségnek, akkor nem mondhatjuk magunkról, hogy igazán értjük a Bushidōt.

Ha a megsemmisültség legkisebb érzete is megmarad a szívünkben és nem tudunk elvonatkoztatni attól, az  az arcunkra elszí írva és cselekedeteinkben is meg fog mutatkozni, okot adva nekik (a katonának) arra, hogy gyávának gondoljanak minket. Én  személy szerint abban a hitben élek, hogy egy nemzet nagysága a nyíltszívűségében rejlik.

Hakudo bemutatja a helyes nukitzuke-t


Ám Hakudō győzelmét befeketítette a kíméletlen valóság. Ígéretes tanítványai közül sokan meghaltak a háborúban, mindössze páran élték túl közülük, akikkel folytathatta az edzést. A Budō hanyatlott. Hakudō pedig érezte, hogy változásra van szükség. Újraalkotta hát a
Musō Shinden Ryū-t egy a szélesebb rétegek számára is vonzóbb formában.A háború vége sok nehézséget hozott. A japán nép lecsendesítése érdekében a harcművészeteket betiltották. Ez késztette Hakudōt és honfitársait arra, hogy harcoljanak a harcművészetek gyakorlásának jogáért Japánban. Végül is Sasamori Junzo, Kuroda Yasuji és Kunii Zenya segítségével feloldották a tilalmat és a japánok újra gyakorolhatták a harcművészeteket.

A kísérlet célja az volt, hogy a kata agresszív jellegét csökkentse és kiemelje ryū spirituálisabb oldalát. Bizonyos kata aspektusok ennek hatására változtak meg. Például az Omori Ryū Gyakutōja a háború előtt a teki-nek a fej hátsó részébe való döfésével végződött. Hakudo később a döfést átváltoztatta a Musō Jikiden Eishin Ryū todome-jévé, ami jóval irgalmasabb kegyelemdöfésnek bizonyult.

(A szerző megjegyzése: a Háború előtti Gyakuto Todomet a mai iaidōkáktól nagymértékben eltérően végezték. A kardot magasan a levegőbe emelték és a középső ujjukat a penge muné-jára helyezve, a penge hátlapján a tenyér kiegyenesítését követően azt a gerincoszlop és a koponya csatlakozásába mélyesztették. (Az amerikai tengerészgyalogság mesterlövészeinek is azt tanították, hogy erre a pontra célozzanak.) A Yushinkan megőrízte ezt a módszert.)

Hakudō sok mindent megbánt. A Kendō Koshutsujyuban illetve a Szóbeli kendō utasításokban arról beszél, hogy mennyire bánja, hogy sok tanítvány előtt titokban tartott egy stílust. A Hayashizaki Jinsuke Minamoto no Shigenobu stílusát.

Nakayama Hakudo és Hashimoto Toyo, Hasegawa Eishin Ryu: Oroshi

Hakudo szerint csak kilenc ember teljesítette az iskola első szintjét. Ők voltak:Hakudō úgy tervezte, hogy mindegyi komoly tanítványának megtanítsa művészetének teljes plattáját. Azonban csak azok számára váltak elérhetővé a Hayashizaki Hon Ryū vagy az eredeti Hayashizaki Jinsuke Shigenobu tanítások, akik kitartottak és előrehaladtak az összes Hakudō általá tanított harcművészetben.

  • Otuska Iwao (Menkyo)
  • Hasegawa Minoshiro (Menkyo)
  • Ohayashi Jungo (Menkyo)
  • Sakonji Tadaichi (Menkyo)
  • Nakayama Zendō (Menkyo)
  • Aoki Eizou (Menkyo)
  • Hashimoto Toyo (Menkyo)
  • Mukuta Kozou (Menkyo)
  • Suhara Sugematsu (Menkyo)

Csak négy ember múlta őket felül, az összes kata megtanulásával és a Menkyo Kaiden elérésével. Ők voltak:

  • Nakayama Zendō (Menkyo Kaiden)
  • Hashimoto Toyo (Menkyo Kaiden)
  • Mukuta Kozou (Menkyo Kaiden)
  • Sakonji Tadaichi (Menkyo Kaiden)

Hakudō szerette volna többet tanítani a Hayashizaki Hon Ryū-t, de a háború végén, sem elég idő, sem jelentkző nem akadt.

Ez persze nem azt jelenti, hogy Hakudo nem nevelte vagy tanította a többi tanítványát. Kevesebb, mint egy maroknyi jeles diák kaphatott valamilyen tradícionális rangot (azaz Densho-t) tőle.

A legfigyelemreméltóbb közülük talán Matsuo Kenpu és Kimura Eijyu volt, akik Menkyo Kaident kaptak Muso Shinden Ryū Iaidōból.

Nakayama Hakudo-t az utolsó igaz harcművésznek tartották. 1958-ban, 85 éves korában hunyt el. Összes tudása fiában, Nakayama Zendō-ban élt tovább.

Forrás: http://kenshi247.net/blog/2011/02/14/a-lineage-all-but-forgotten-the-yushinkan-nakayama-hakudo/
Írta: Jeffrey Karinja
Fordította: Nagy Lini és Vachter Ákos
Fordítás és újraközlés engedéllyel.
Kapcsolódó cikk: Galyas  Gábor: Nakayama Hakudō és amit nem ismerhettünk róla

– HISSHO Magazin, II.

Az eredeti cikk felhasznált irodalma:

  • 乙藤市蔵監修/松井健二:天真正傳神道夢想流杖術
  • 中山博道:剣道口述集
  • 中山博道:剣道手引層
  • 中山博道や中山善道:日本剣道と西洋剣技
  • 壇崎友厭彰:居合道その理合と神髄
  • Tony Cundy: Kendo Worldvol 2 No. 4, 2004

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s