Új interjú Sumi Masatake hanshival


Az Ukrajnában nagyjából egy hete rendezett Kharkiv Kupa alkalmával készült az alábbi interjú Sumi sensei-el. Sumi sensei amiatt is különleges interjú alany, mert amellett, hogy hanshi 8.dan fokozatú kendo mester, nagyon jól beszél angolul is. A riport szövege után pedig Sumi sensei rövid története olvasható Nagy Evelin (MJKK) fordításában.

Következzék az interjú teljes szövege magyarul:

Olga, a riporter: -Kezdhetjük?

Sumi sensei:-Igen.

-Mikor kezdett kendozni és mikor ismerte fel, hogy a kendo egy egész életen át  tartó tevékenység lesz az ön számára?

– Kilenc éves koromban kezdtem kendozni. Biztosan tudja, hogy Japánban a II. világháború után szüneteltetnünk kellett az edést, csak hét évvel később kezdhettük újra. Tehát kilenc voltam és minden nap nagyon keményen edzettem. Nagyjából negyven éves koromra tehető, amikor megértettem, hogy a kendo a  magánéletemre is jó hatással van.

-Köszönöm. Más harcművészeteket is tanult, például iaido-t?

-Igen, 15 éves koromban, az alsó középiskola harmadik évében iaidoztam egy évig, és a végén megkaptam az 1. dan-t.

-Hű!

-Igen, de utána átkerültem a felső középiskolába, ott pedig mindig csak keiko, keiko, keiko volt, minden nap.

-Tehát nem volt ideje.

-Nem, a hét minden napján edzettünk, szombatot és vasárnapot is beleértve, így abba kellett hagynom az iaido-t. De még emlékszem, hogy kell elvégezni a nuki tsuke-t, vagy a noto-t. Bár nagyon fiatal koromban, 15 évesen tanultam, most is tudom, hogy kell használni a katanát.

-Tehát úgy döntött, hogy csak a kendo lesz az ön útja?

-Igen.

-Köszönöm. Megkérhetem, hogy szóljon pár szót a legelső tanáráról és arról, hogy milyen módszerekkel tanította önt?

-Az első tanárom nagyon idős volt. Olyan hetven év körüli és nem olyan magas fokozatú, talán 5. danos és az alapmozgás fontosságára tanított. Amikor elkezdtem kendozni, heti kétszer volt edzés, sensei pedig minden alkalommal az alapokra tanított. Egyébiránt azért kerültem a kendo dojoba, mert nagyon gyenge kisgyerek voltam.

-Tényleg?

-Igen. Nem volt túl erős testalkatom. Így a szüleim azt mondták, hogy: “El kell menned kendozni!” Én pedig természetesen igent mondtam. Így kezdődött.

-Csupán kétszer egy héten?

-Igen.

-És milyen sokáig?

-Az elemi iskolában 5 évig edzettem heti kétszer. Két évet pedig egy kis magán dojoba jártam.

-És milyen hosszúak voltak maguk az edzések?

-Egyszerre másfél óra, és csak kirikaeshi, uchikomi. Az alapmozgás gyakorlás nagyjából fél óra volt.

-És mikor kezdett jigeikozni?

-Neem. Csak nagyon ritkán jigeikozhattunk a velünk azonos szinten lévőkkel. A legtöbbször uchikomigeikoztunk, és kakarigeikoztunk a senseiekkel.

-Köszönöm. Voltak olyan pillanatok az életében, amikor abba akarta hagyni a kendot, és ha igen, hogy kerekedett felül rajtuk?

-Igen, a középiskolás évek alatt sokat versenyeztem. Néha pedig a bírók rosszul ítélték meg a találatokat. Például megütötte a men-darémat, mintha kotét vágott volna, de nem is érintette a kotémat valójában. Emiatt néha nagyon rosszul éreztem magam bajnokság után és arra gondoltam, hogy nem szeretem a kendo versenyt. És abba akartam hagyni.

-És hogyan kerekedett felül ezen az érzésen?

-A középiskolás dojoban volt egy nagyon jó kendos barátom. Egy évvel idősebb sempai volt és nagyon kedves ember. Ő tanácsolta, hogy ne hagyjam abba a kendot, hanem menjek hozzá és gyakoroljunk együtt.

-Ön pedig úgy tett.

-Igen.

-Ez nagyon jó. 

-A barátság nagyon fontos.

-Ahogy a barátság megmenti a kendo-t.

-Igen.

-Mi volt élete legnehezebb kendos időszaka?

-Ez a három éve a középiskolában. Minden nap edzettünk és mindig kemény uchikomigeiko és nagyon kemény kakarigeiko volt a magas fokozatú tanulókkal, néha pedig a végzett diákok is visszajártak edzeni, illetve nagyon erős senseiekkel. Így minden nap nagyon kemény volt. Néha sírtunk is. De…

-De?

-De nem tudtuk abbahagyni.

-És aztán egyre könnyebb és könnyebb lett…

-Neem. Egyáltalán nem, még most sem könnyű. Sőt nagyon nehéz.

-Még most is?

-Természetesen. Nem a fiziaki része, hanem a mentális. Nagyon nehéz nyugodtnak maradni.

-Önnek is nehéz?

-Igen, néha elkap a méreg, néha (grimasz)…

-Tehát úgy találja, hogy a szellem…

-Igen, hogy megőrízzem a nyugalmat, és hogy bartságos maradjak, ez nagyon nehéz nekem.

-Véleménye szerint mi a különbség a mai kendo és az akkori kendo között, amikor ön fiatal volt?

-Fialatkoromban a kendo tanulók meg akarták érteni a kendot. Megérteni a kendo ideáját, megtalálni az igazi kendot.

-Ma pedig…

-Ma egész más. Ma a fiatal kendosok csak találatokat akarnak szerezni, győzni akarnak, érmeket, serlegeket szerezni. Csak versenyezni akarnak.

-Pedig valójában a fejlődés a fontos…

-Igen.

-Ahogy a Kendo Eszméje mondja…

-Pontosan.

-Köszönöm. Mi az, ami leginkább nem tetszik önnek a modern kendoban, ha van ilyen?

-A legrosszabb, hogy manapság renegeteg védekező mozdulatot tesznek.

-A shiaiban?

-Igen, de keiko során is. (blokkoló kéz tartás)

-Kevesebbet kellene védekeznünk?

-Nem,nem. A kendoban nincs védekező állás.

-Nagyon sokféle shinai kapható, vastag tsuba, dobari stb. Melyik az ön kedvelt shinai típusa?

-Értem, a shinainál a legfontosabb, hogy a markolat vastagsága megfeleljen a kéz méretének. Ha vékony, túl laza a fogás, ha vastag, akkor meg nehéz irányítani.Tehát az egyik legfontosabb tsuka vastagsága és hossza.

-Lerövidíti a tsukáját?

-Az én tsuka hosszom 32 cm, ez mindig ellenőrzöm. Nem jó ha túl hosszú, sem ha túl rövid. A másik legfontosabb a súlypont helye. Ha túl közel van a végéhez, akkor nehéz lesz a shinai, ez enm jó, ha meg túl közel van a markolathoz, a vége túl könnyű, ekkor nehéz helyesen vágni. Tehát a második fontos dolog a shinai súlypontjának elhelyezkedése.

-Tehát a súlypont a tsuba közelében legyen?

-Nem annyira a közelében, inkább úgy a shinai felénél. Nekem úgy jobb.

-Hogyan viseli gondját a shinai-ának? Például láttam keiko után, hogy megtörölte a tenugui-ával. Ön az első, akinél ilyet láttam.

-Tényleg? Azért törlöm meg a shinait, mert amikor megvágom az ellenfél sisakját vagy kotéját, kék lesz tőle. Amikor pedig edzés után hazamegyek, szétszedem a shinait és ellenőrzöm a  belsejét. Ha valahol szálkás, megcsiszolom és kicsit megolajozom.

-Használ olajat?

-Igen.

-Köszönöm. Egy másik téma. Hány diákja van a dojo-jában Japánban?

-Az egyetemem shihan-ja vagyok. Ott nagyjából 40 diák van. Emellett a Kyushu Electronic Companies Kendo Club tanára is vagyok, illetve havonta egyszer egy magán dojo-ban tanítok. A céges dojoba nagyjából 35-en vagyunk, a másik dojoban pedig nagyjából 50-en. Így nehéz megmondani, hány tanítványom van. Egyik helyen ennyi, a másikon pedig annyi. Nincs saját kendo klubom.

-Más országokról nem tudok nyilatkozni, de nálunk gyakran történik, hogy az új tagok lejönnek kendozni, aztán 1-2 hónap vagy fél év múlva abbahagyják, és egy nem igazán jó kép alakul ki bennük a kendoról. Tudna esetleg valamilyen megoldást javasolni ezzel kapcsolatban? Hogyan kelthetnék fel jobban az emberek érdeklődését a kendo iránt?

-Értem. Azt gondolom, a kezdőknek a először a mozgásokra kell koncentrálniuk, de napról napra, hónapról hónapra a mentális oldallal is törődni kell. Ha arra is odafigyelnek, hogy legyen egyfajta mentális kontroll, nem fogják abbahagyni.

-Tehát próbáljuk jobban fel kelteni az érdeklődést a kendo lelki oldalával?

-Igen. Meg kell tanítani a tanulóknak, hogy fontos megérteni a kendo mentális oldalát, hogy hogyan viszonyoljunk az ellenfélhez, ezt a mentális kapcsolatot.

-De ez nagyon nehéz a kezdőknek.

-Igen, de magas fokozatúaknak mondaniuk kell keiko közben, hogy: “Ne légy mérges, ne félj, őrizd meg a nyugalmadat.” Aztán megkérdezni, hogy: “Higgadt tudtál maradni?” ÉS akkor a tanuló azt fogja mondna, néha dühös volt, néha félt. Erre azt kell felelni: “Akkor következő alkalommal próbálj meg nyugodt lenni.” Erre azt fogja mondani: “Igen, megpróbálom.” Az efféle beszélgetések nagyon fontosak. Nemcsak a mozgás, vagy a találatok. A mentális kapcsolat mentális kontroll nagyon lényeges. Ha törekednek erre napról napra, meg fogják érteni.

-Ez nagyon hasznos tanács. Köszönjük szépen. Már csak néhány kérdés van hátra. Sensei, úgy tudom, az összes vizsgáján elsőre átment. Ez igaz?

-Nem. A 7.dan vizsga kétszer nem sikerült. Harmadszorra sikerült. De a 8.danon elsőre átmentem.

-Értem, tehát mi a titka?

-(nevetés) Amikor kétszer nem sikerült a 7.dan vizsga, végig arra gondoltam magamban, hogy “találnom kell, találnom kell”. De ezután megváltoztattam a gondolkodásmódomat arra, hogy “nem töröm meg a tartásomat, sosem töröm meg az elmémet” (Itt sensei mutogatja, hogy a vágsnak magától kell történnie, “keresve” a lehetőséget nem lehet.) Ne játssz, ne mozdulj, ha megmozdulsz, vágni fogok, ha megmozdulsz, vágni fogok. Koncentráció….és bámm!

-Így lehet megtalálni a helyes pillanatot.

-Igen.

-Köszönöm. Azt olvastam valahol, hogy nem csak keiko során gyakoroljuk a kendot, hanem mindennapi életünk közben is. A kendo hogy segíti az ön mindennapi életét?

-Amikor egyetemi professzor voltam, ott voltak az előadások, osztályzás, tanszéki találkozók. Ez mind elég stresszes volt. De keiko után minden stressz elmúlt. Tehát a kendo segít, hogy felülkerekedjek a stresszen és nyugodt maradjak.

-Mit jelen önnek a kendo?

-A kendo már az életem része. Vagy inkább társ, társ az életemben.

-Mit gondol, van valami közös probléma a nem japán kendosok körében? És mit tudna javasolni, hogy legyőzzék ezt a problémát.

-Hm..

-Mivel a kendo egy japán harcművészet, a japánok jobban értik, jobabn tudják tanulni, mint mások. Tehát lehet valami probléma a nem japánok számára.

-Igen, sajnos nekik nincsenek olyan magas szintű tanáraik. De ha látják, el tudják dönteni, hogy jó a keiko, vagy nem. Japánul úgy mondjuk, mitori geiko. Néznünk kell, ahogy mások a mesterekkel vívnak, és megfigyelni a mozdulataikat, az időzítésüket. A nézés gyakorlás nagyon fontos. Úgyhogy akik arra panaszkodnak, hogy nincsenek magas fokozatú tanáraik, de akkor is tudják nézni magas szintű tanárok gyakorlását. A mitori geiko nagyon sokat segítheti a külföldiek kendo tanulását. Ezt szeretném megtanítani.

-Ez nagyon jó lenne. Ön szerint mennyire fontosak a versenyek a kendó gyakorlók számára?

-Az a lényeg, hogy ne féljenek veszíteni. Ha az ellenfelem megüti a kotémat, de arra gondolok, hogy akkor sem töröm meg a tartásomat, nem töröm meg a szellemem, az egy jó küzdelem. Aki versenyezni szeretne, kérem, higyjen magában. Ne csak a célt próbálja megütni.

-Mindenkinek ezt kellene próbálnia?

-Igen, arra gondolva, hogy “most megmutatom a legjobb kendomat.Nem töröm meg a tartásomat, nem ijedek meg, nem leszek mérges. És amikor támadok, minden erőmet beleadom. Nem mindig csak “birkózás”, hanem mindig maximális támadás.

-És így ez nagyon jó edzés a gyakorlónak…

-Igen.

-Az utolsó kérdés. Mi a legfontosabb tanács, amit a versenyzőknek adna?

-Amikor az egyetemi kendo klub kapitánya voltam, azt mondtam a versenyzőknek: a verseny előtt takarítsáok ki a szobátokat, takarítsátok ki a dojotokat, fejezzetek be mindent, például a házi feladatokat, jelentéseket, a barátokkal kapcsolatos dolgokat. Tisztítsák meg az életük. És a verseny napján tiszta fejjel, tiszta szemekkel, tiszta testtel, shinaial, tiszta boguval (léphetsz a küzdőtérre). Akkor azt a tanácsot adom: ne félj attól, hogy veszítesz, tégy meg mindent, ami tőled telik. Ha mindent megtettél, amit tudsz, nem mondok semmit. Ha azonban nem tudtál mindent beleadni, azt a tanácsot adom: Kérlek, tégy meg mindent, ami tőled telik.

-Köszönöm szépen!

-Nagyon szívesen.

Fordította: VÁkos

Sumi Masatake hanshi 8.dan

Azoknak közületek, akik először vesznek részt a Kodokan Szemináriumon és azoknak, akik rendszeres résztvevői (hiszen jövőre már a 26. lesz), következzék Sumi sensei rövid története.

Először egy franciaországi látogatásom során találkoztam Sumi sensei-el, amikor a brit kendokák egy csoportja 1988 tavaszán meghívást kapott, hogy együtt gyakoroljon a The Maisons Lafitte Dojo tagjaival Párizs peremén. A látogatás ideje alatt, szombaton felkerestünk egy másik dojo-t Párizsban, a Paris BUDO Xl-t. Ezen az edzésen jelen volt Sumi Masatake (akkor 7.  danos) mester, aki a ZNKR által a Francia Kendo Szövetség segítésével hivatalosan megbízott tanárként, feleségével Kaorival és két fiával együtt tartózkodott Franciaországban.

Fiai akkor még elég fiatalok voltak, de mindketten gyakorolták a kendot,  Sumi sensei felesége pedig, hasonlóan elismert naginata sensei révén, szintén tanította a francia tanulókat.
(Korábban három alkalommal vett részt a  Kodokan szemináriumon naginatájával.)

Mivel  Sumi sensei elárulta, hogy szeretne ellátogatni Angliába, kapva-kaptunk az alkalmon és vendégül láttuk családjával egy hosszú hétvégére. Ekkor a Kodokan Szeminárium már harmadszor került megrendezésre, melyek közül kettőt Matsumoto Jumpei (akkori 5. danos, most 7. danos ) és egyet pedig Enamoto Shoji (akkori 6. danos, most szintén 7. danos mester) vezetett. Mindkét mester magas színvonalú kendot képvisel és a szeminárium minden résztvevője, köztük jómagam is, nagyra értékelte a segítségüket.

Azonban a legjobb még csak ezután következett, ugyanis megkérdeztem Sumi senseit, tudna-e minket segíteni a következő évben, 1989-ben azzal, hogy vezeti a szemináriumot. Ő pedig igent mondott, aztán…ó, hát a többi már történelem… Idén lesz 22 éve, hogy ő vezeti a Kodokan szemináriumot és  a korábbiakhoz hasonlóan, most is két barátja, Kumamoto és Tashiro senseiek asszisztálnak neki, illetve más mesterek is segítik az edzőtábor levezényelésében és az azt követő szocializálódásban.;)

Kendós múlt

Sumi sensei 8 évesen kezdett kendozni az általános iskolában,  Fukuokában. 15 évesen szerezte meg az  1.dant, a 2.dant  16 évesen, a 3.dant 19 évesen, a negyedik dant 20 évesen, az 5. dant 23 évesen,  a 6. dant 26 évesen , a 7. dant 32 évesen és a  8.dant 47 évesen (ennyi a minimálisan szükséges életkor a  8.dan vizsgához).

A 8.dan fokozatot elsőre sikerült megszereznie több mint ezer 7.danos vizsgázó közül, ami igazán figyelemre méltó. 2001-ben megkapta a Hanshi fokozatot (csak 3 jelölt volt abban az évben, és egy sem az előző évben), ami szintén különlegesség.

Emellett ő az Össz-Japán Professzorok Bajnokságán a Fukuokát képviselő csapat kapitánya és az Egyetemi Kendo Szövetség elnöke Kyushu-n.

Sumi sensei  a legmagasabb szintű kendo tanárok egyike  és  a legnagyszerűbb, akivel valaha találkoztam, vagy reméltem, hogy találkozni fogok. Igazán szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy magunkénak tudhatjuk a támogatását.

Nagy büszkeséggel tölt el, hogy csatlakozhattam hozzá és tanulhattam tőle ilyen sok éven át, de a legjobban a pártfogását és a barátságát becsülöm.

Írta: Paul Budden, Kodokan Dojo

Fordította: Nagy Evelin (MJKK)

Forrás: http://www.kodokankendo.org/index.php?option=com_content&view=article&id=69:masatake-sumi-sensei-8th-dan-hanshi&catid=1:general-news&Itemid=21

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s