Kenshi247.net: Morishima Tateo – A szellem nyomában a modern kendo kapcsán


menMorishima sensei előadása 2007. december 1-én hangzott el a Kudansha Kaikan csarnokban, Tokióban a, “6. Kendō Kultúra előadás-sorozat” részeként.

Bevezetés

Hálásan köszönöm, hogy eljöttek a mai napon, ráadásul ilyen szép számban. Amikor kendōval kapcsolatos beszédekre kerül sor, minden egy kicsit hivatalosabb alakot ölt… a mai beszédem pedig valószínűleg az átlagosnál is hivatalosabb lesz,  ezért kérem önöket, helyezzék magukat kényelembe!

A kendō mai állapota zűrzavaros. Eredetileg a japán kendō határozottan támadó jelleggel bírt, de úgy tűnik, hogy az utóbbi időben egy olyasféle kendō vált meghatározóvá, mely jóval nagyobb hangsúlyt fektet a védekezésre. Jóllehet mai előadásom témája a “szellemiség keresése a modern kendōval kapcsolatban”, főképpen arról fogok szólni, hogyan orvosolhatnánk ezt a problémát, tehát miként változtathatjuk a népszerűségre szert tett “védekező kendō”-t “támadás központúvá”.

A II. világháborút követő változások a kendōban, a shiai túlhangsúlyozása, avagy győzni minden áron

1952-ben, a frissen alakult ZNKR kijelentette, hogy “mostantól a japán kendōt nevelő célzatú sporttevékenységként fogják tanítani (Educational Sport, 教育スポーツ ). Nem tudom, de talán emiatt történt meg az, hogy a kendō jellege megváltozott, óriási hangsúly került a shiaira és a minden áron elérendő győzelem vált a legfontosabbá.

A pontos dátumra nem emlékszem, de egy alkalommal a Tokiói Egyetemen tanító Nishiyama professzor egy magazinban megjelent cikkében kritikusan írt a sport jellegű kendōról. A cikk végén így fogalmazott: “Kíváncsi vagyok, vajon a japán kendō is egyfajta szórakoztató művészetté válik-e majd?” ( 遊芸 ’yūgei’: ’szórakoztató művészet’ mint az ikebana, vagy tea szertartás stb. tehát  feltehetően valami olyasmi, aminek csak formajegyei maradtak meg a szellemisége nélkül). Abban az időben még fiatal voltam és jól emlékszem, ahogyan arra gondolok, hogy “vajon a kendō tényleg ennyire leegyszerűsödik majd?” Világosan emlékszem erre az érzésre még így hatvan év távlatából is.

A meglepetés-módszerek népszerüsödése

Alapvetően a kendō célja, hogy kutassuk, mélységesen megértsük és csiszoljuk a szellemet (心法, shinpo[1]). Ha shinait forgatva amiatt aggóduk, hogy győzünk vagy veszítünk, a kendō egyszerűen lesüllyed egy olyan szintre, ahol már nem egyéb, mint shinai-technikák módszertana. Szélsőségesen fogalmazva, nem lesz több, mint egy “sport jellegű művies tevékenység”.

Mintegy tizenöt vagy tizenhat évvel ezelőtt láttam először vívókat támadásokra sanpo mamorival reagálni (三方守り) – tehát úgy emelték fel a kezüket, hogy egyszerre védjék a menjüket, kotéjukat és dōjukat. A középiskola pedig, melynek vívói hirtelen alkalmazni kezdték ezt a módszert, végül megnyerte  az Össz Japán Középiskolai Kendō Bajnokságot. Ez a blokkolás-technika futótűzként terjedt el az országban és csakhamar nagyon nagy népszerűségre tett szert. Mivel a mai napig sem foglalkoztak vele, jelenleg is a kendō részét képezi.

Váltás a támadóból a védekező jellegű kendōra

Ezen a ponton szeretném segítségül hívni néhány sempai írását a kendō természetével kapcsolatban. Először hadd idézzem Shimokawa Ushio senseit, aki elsősorban a “A Kendō kifejlődése” című könyvéről ismert, melyre régóta egyfajta kendō lexikonként tekintenek.

“A nyugati (vagy európai) kardvívó stílusok, legyen bár versenyről vagy formagyakorlásról szó, általánosan védekező technikákra hagyatkoznak, támadásaik (riposzt) védekezésből indulnak ki. Támadás estén is többségében az történik, hogy az ellenfél elől ügyesen kitérnek, vagy hárítják annak mozdulatát, majd a kedvező alkalmat kihasználva támadnak ismét a vívók. A mi (japán) vívásunkban a legfontosabb a “sen sen no sen” alkalmazása, ami pedig az általános nyugati stílus, amit úgy nevezhetünk “go no sen”, tökéletes ellentéte. Más szavakkal, az ő vívásuk nagy hangsúlyt fektet a test védelmére, amit mi elutasító (negatív) típusú vívás stílusnak mondunk. Ezzel szemben a japán vívás általánosságban szólva elfogadó (pozitív) támadó jellegű fajta, melyben arra törekszünk, hogy mi kezdeményezzük előbb a támadást, figyelmen kívül hagyva akár a testünket is (sutemi, 捨て身).

Még ha az ellenfél pengéjének útjában vagyunk is, eldobjuk magunktól fizikai testünket annak érdekében, hogy egyetlen vágással levágjuk az ellenfelet. Ez a támadó jellegű, önzetlen stílus tekinthető a japán vívás első számú jellemzőjének.”

A következő idézet olyasvalaki posztumusz irataiból való, akit mindenki ismer: Takano Sasaburō sensei.

„A japán vívásnak nincsenek blokkoló vagy védekező technikái. Az ellenség támadása elől vagy kitérünk, vagy átvágjuk a kardját (kiriotoshi), vagy hárítva visszatámadunk (ukenagashi)[2]. Ezeket nem tekinthetjük blokkolásnak, hiszen minden cselekedet az ellenség levágására vagy megszúrására irányul. Ezen technikák mindegyike arra használatos, hogy te kerülj előnyös helyzetbe.

Például, amikor kiriotoshit hajtasz végre, a cél az ellenség testének megvágása kell, hogy legyen, illetve abban a pillanatban, amikor ukenagashit hajtasz végre, el kell fordítanod a pengéd és azonnal vágnod kell. Amikor ezt teszed, nem hagyhatod meg akár a legcsekélyebb esélyt sem az ellenségnek, hogy támadjon.

Hasztalan csupán megállítani, vagy blokkolni az ellenség támadását. A penge  eltérítésekor vagy fogadásakor, azonnal támadássá kell változtatnod a mozdulatot. Csupán blokkolni, megállítani az ellenség támadását nem előnyös (annak legyőzése szempontjából).”

Ennek okán a kendō fő erénye a “sen sen no sen” alkalmazása, tehát megragadni a  kezdeményezést és nagy erővel és elhatározással folyamatosan támadni, nem hagyva  lehetőséget az ellenségnek, hogy ő támadhasson. Ez vezet a legkiválóbb győzelemhez.

Ha egy pillanatra elgondolkozol ezen, láthatod, hogy e módszer nem azt jelenti, hogy vakon lerohanjuk az ellenséget, hanem a lényege az, hogy sok időt kell eltölteni azzal, hogy kidolgozzuk a támadás helyes pillanatát, kitapasztaljuk mi az, ami működik, és mikor, illetve mi az, ami nem (az  alapelvek). Csak azután, hogy ezt megtetted, érhetsz el valódi győzelmet.

 A japán kendō reformálásának érdekében, ha mindannyian a “támadó kendō”-t támogatjuk, a dolgok hamarosan rendbe jönnek. Most pedig szeretnék ismertetni egy tervet arra vonatkozóan, hogyan tehetjük ezt meg manapság.

Út a kendō megújítása felé  Oktatók képzése

Először is hadd ejtsek néhány szót az oktatók képzésének sürgető kérdéséről. Hadd említsek valamit, amit úgy neveznek, sanma no gurai[3] (三磨の位). Ahogyan azt mindannyian tudják – a kifejezés a Yagyū Shinkage Ryū titkos tanításaiból származik s mivel szoros összefüggésben áll az oktatók képzésével, úgy döntöttem, beleveszem mai mondandómba.

Az első a 習 shu (másként kiejtve narau, jelentése tanulni) arra utal, hogy mielőtt tanulásba fognál, mindenképpen találnod kell egy jó oktatót.  Ahogyan azt a híres zen filozófus, Dógen mondta:
「正師を得ざれば学ばざるにしかず」

„Ha nincsen megfelelő tanárod, jobb, ha egyáltalán nem is fogsz a tanulásba.”

Természetesen, amiről itt szó van, az nem csupán a kendōra igaz, a tanulás egyéb területein is szembesülhetünk hasonló problémákkal. Ami a kendōt illeti,  a fejlődéshez elengedhetetlenül szükséges egy jó tanár megléte, emiatt folyamatosan törekedni kell e cél elérésére.

Ha nem jól képzett oktató vezetése alatt kendōzunk, az nem tekinthető az “Út” részének. Az “emberi természet fegyelmezése” céljából tanuljuk a kendōt. Emiatt különféle helyeken különböző módon edzünk, azonban megfelelő oktató segítsége nélkül az említett “fegyelmezésre” nem kerülhet sor.

 Ren (練) – (a japánul beszélők számára neru, ill. a ren a renshū szóban, jelentése gyakorolni, edzeni, csiszolni) a keikora utal. A kendō a kezdettől a végig a keikoról szól. A régi idők tanárai gyakran mondták, hogy “Keiko! Keiko! Csak végezd a keikot, az elmélet majd később következik!”, közben meg jól hátba veregettek a shinaiukkal (Lényegében halgass-és-edzél szemlélet).

工 ko vagy ku (jelentése megformálni, megszerkeszteni valamit) itt a kufura utal (A kufu kendōs szituációk során gyakran használt kifejezés. Olyan helyzetekre vonatkozik, amikor saját magunk felfedezése, saját tapasztalataink által jutunk megoldásra. Japán körökben általános kifejezés, ugyanakkor csak elvétve képezi részét a külföldön gyakorlók ‘szótárának’. kufu (工夫): elgondolás, kitalálás, kigondolás; terv, vállalkozás; eszköz, intézkedés, segédeszköz). A kufu nélkül nem tudsz előrelépni.  Amint a következő kifejezés 一撃三省 (ichigeki sansei[4]) mutatja, ha a támadásod kudarcba fullad, fel kell tenned magadnak a kérdést, hogy mi lehetett az oka, illetőleg, ha támadásod sikeres, mit tettél, ami sikerre vitte azt. Az effajta elmélkedés a kufu.

Mi tehette a kendōt olyanná, amilyen ma? Az oka az, hogy sok ember pusztán a győzelem miatt kendōzik, a ’furcsa kendō’ (妙な剣道, myō na kendō) pedig amiatt tehetett szert nagy népszerűségre, mert gyakorlói egyszerűen csak leutánozták tanáraikat. Az oktatóknak fel kellene ismerniük a japán kendō valódi természetét, és ezt a féle helyes kendōt kellene oktatniuk. Ha így tesznek, könnyen megoldhatjuk a problémát. Kérem önöket, változtassák ezt a zavaros és rendetlen kendōt nagyszerűvé!

Engem is beleértve, ez mindannyiunk közös felelőssége. E helyen bátorkodom kérni Japán minden kendō tanárát, vállalja magára ezt a terhet. Ez az, ami miatt most itt vagyok; hogy erre kérjem mindannyiukat. Azt szeretném, ha mindazok a tanárok, akik jelen vannak és azok is, akik nem, magukévá tennék azt az üzenetet, hogy “ahhoz, hogy jó diákokat tudj képezni, neked magadnak is jó tanárrá kell válnod”. Ez az oka annak, hogy beszédemet a sanma no guraial kezdtem. Ez a legfontosabb pont a kendō újraformálásához vezető úton.

Visszatérés a gyökerekhez

A kendō eredete a shinken shōbu. Egy ember karddal történő levágásának technikáira az idők folyamán az oktatás, az erkölcs, a vallás és a művészetek oly jelentős mértékben hatottak, hogy annak következtében a modern kendō szellemi ösvénnyé vált.

Ha pedig egy ösvényen eltévedünk, a mondás szerint “vissza kell térnünk a gyökerekhez” (a kiinduló pontra). A ma kendōja útvesztőbe tévedt. Úgy gondolom, alapvető fontosságú, hogy a japán kendō visszatérjen a kezdeteihez és átértékelje a helyzetét.

A Kendō Eszméjének megalkotása

1952-ben, a frissen alakult ZNKR kijelentette, hogy “mostantól a Japán kendōt nevelő célzatú sporttevékenységként fogják tanítani. Talán emiatt történt meg az, hogy a kendō jellege megváltozott és a fő hangsúly a győzelem elérésére került, ami zavarossá tette a kendō állapotát. Hogy ez ne történhessen meg (i.e. úgy gondolom, már látták a “lejtőt”) tizenegy tekintélyes mester együttesen megalkotta a nagyszerű Kendō Eszméjét 1975-ben.

「剣道は剣の理法の修練による人間形成の道である」
A Kendō eszméje: az emberi természet fegyelmezése a japán kard alapelveinek elsajátítása által.”

Így azt mondhatjuk, a Budō eszméje pedig:

「武術の練磨よって人間形成をする」

Harci technikák fegyelmezett gyakorlása révén csiszolni az emberi természetet.

A kendō Budō. A kendō esetében a fent említett bujutsu megfeleltethető a “japán kard alapelveinek”, önmagunk gyakorlás által történő fejlesztése pedig a “fegyelmezés”-nek. Ezekből született a Kendō Eszméje.

A “fegyelmezés” a módja annak, hogy elérd a célod, jelesül a jellem formálását. A Kendō Eszméje világosan fogalmazza meg a célt és a módszert egyaránt. A keiko és a shiai is részei e módszernek, azonban ha nem megfelelően fogalmazod meg magadban ezek szerepét, a jellem formálását, mint célt, nem fogod elérni azt. Ahogyan az a fenti sanma no gurairól szóló részben láthatóvá vált, meg kell tanítanunk a következő generációt a jó tanár megtalálásának fontosságára. Ez az első lépés a célunk felé vezető úton.

Nem gondolják, hogy a mai kendō egyre inkább csak a győzelemről és a fokozati létrán való feljebb lépkedésről szól? Ha ez így van, akkor az oktatás módszere helytelen. Kérem mindannyiukat, hogy értsék meg a Kendō Eszméjének lényegét, hogy igazán jó tanárokká váljanak általa!

Nem gondolom, hogy a ‘sport’ kevesebbet érne a ‘budō‘-nál. A sportnak vannak igazán nagyszerű elemei. Ugyanakkor nincs világosan meghatározott célja, vagy módszere. Az emberek többsége úgy gondol a sportra, mint hobbi, vagy verseny, testedzés, tehát általánosan testgyakorlás és versengés. Később persze vezethet ahhoz, hogy a gyakorló jelleme is fejlődik általa, de ez, mint konkrét cél, nincs határozottan megfogalmazva. Ez az, ami elválasztja a budōt a sporttól.

A kendō gyakorlásának céljában az a rész, hogy A kendō gyakorlásának célja az elme és a test formálása, az életerős szellem művelése, a helyes és szigorú gyakorlás révén a fejlődésre való törekvés a kendō művészetében, az emberi becsület és udvariasság tiszteletben tartása, a másokkal való őszinte bánásmód, valamint örökké tartó törekvés önmagunk művelésére a jellemfejlesztéssel foglalkozik.

A többi, tehát az, hogy: “Ezáltal a kendō gyakorlója képessé válik, hogy szeresse hazáját és embertársait, hozzájáruljon a kultúra fejlődéséhez, és előmozdítsa a békét és a jólétet minden ember között” a kendōnak a társadalomra gyakorolt hatásával foglalkozik általánosságban. Innen származnak a kendō jellemzői.

A Kendō oktatás szemléletéről

A kiváló “Kendō Eszméjének” megalkotását nagy célok vezérelték, mégis alapvetően nem lett belőle több mint puszta szavak. Mivel ennek nem lett volna szabad megtörténnie, nemrégiben megfogalmazásra került “A Kendō oktatás szemlélete”. Míg az “Eszme” a tanuló nézőpontjából vizsgálódik, a “Szemlélet” a tanár nézőpontjába helyezkedik. Ez rendkívül jó. Három részből áll, melyek közül a legfontosabb “A Shinai jelentősége”. Az “Eszme” azt mondja:  “a japán kard alapelveinek elsajátítása álta”, ez pedig természetesen ahhoz vezet, hogy egyenlően tekintsünk a shinaira és a japán kardra. Ez a japán kendō-hagyomány legfontosabb eleme. Azt jelenti, hogy a kendōnak, ami valaha shinken shōbu volt, mégha küzdősportként végezzük is, életben kell tartania a “shinken shōbu szellemét”. Ha ez elvész, a kendō teljes jelentése elvész vele. Így gondolom.

Mostanáig a “Kendō Eszméje” nem volt teljes. Szeretném, ha minden tanár megértené azzal együtt, ami a “Szemléletben” került megfogalmazásra és hagyományos kulturális örökségként adná tovább a kendōt. Ne váljon ez is csupán szavakká, mint az “Eszme”. Annak függvényében tudjuk megreformálni a kendōt, hogy mennyire tudják magukévá tenni ezt.

A technika és erő központú kendōtól a szellemi kendō felé  –    A kendō  gyakorlás  szakaszai  剣道修行

Hogyan változtathatnánk ezt a „védekező jellegű” kendōt „támadó jellegűvé”? Korábban már beszéltem az oktatókkal kapcsolatos problémákról. Ez azonban csak az egyik kérdéskör. A másik viszont annak módja, miként tehetjük a technika és az erő helyett a lelkületet, szellemet a kendō fő meghatározójává (心の剣道, kokoro no kendō). Bár nem könnyű megvalósítani, de ha rászánjátok magatokat, sikerülhet. Most pedig hadd magyarázzam el a kendō helyes gyakorlásának három lépcsőjét. Az első:

  1. „alapszintű gyakorlók”[5] – a kezdőtől a nagyjából 3. dan fokozattal rendelkezőkig egyedül a kihonra és a különböző edzésmódszerekre kell koncentrálniuk. Ha az ezen a szinten lévők így gyakorolnak, olyan szilárd alapokra tehetnek szert, melyre később építhetnek. Manapság az alapmozgás gyakorlást gyakran elhagyják és hirtelenjében mindenféle versenyeken indulnak a gyakorlók. Az ilyen emberek számára az, hogy tanítani próbálják őket, csak nyűg – és nem számít, milyen sikeresek is legyenek a versenyeken – eljön majd az idő, amikor úgy érzik majd, hogy nem tudnak nehézségek nélkül továbblépni.

Hadd idézzem Mochida Moriji híres szavait:

Ötven éves korodig szenteld magad a tanulásnak és tégy meg mindent annak érdekében, hogy elsajátítsd az alapokat!

Még magának a híres Mochida Morijinak is ötven év kellett, hogy elsajátítsa a kendō alapjait. Nekem abban a szerencsében volt részem, hogy sokszor gyakorolhattam együtt Mochida senseijel a Keishichoban és a Noma Dōjōban. Keiko után pedig ahogy ott ültem a tanári szobában teát kortyolgatva, arra eszméltem, hogy valaki, aki nálam sokkal előrébb járt, arról érdeklődött, hogy vajon a bal lába kifelé nézett-e gyakorlás közben. Az ilyesfajta alázat teszi lehetővé, hogy növekedjünk. Kétségtelen, hogy a kendōs életünk legfontosabb szakasza az, amikor csak és kizárólag az alapokra fókuszálunk. A következő lépcső:

  1. középhaladó szint – ezen a szinten rendkívül gyors fejlődést érhetsz el, s ez nagyjából a 4., 5., 6. dan környékére tehető. Az alapok mellett és azon túl arra kell törekedned, hogy teljes mértékben kihasználd az erődet és technikádat, illetve megszilárdítsd önbizalmad a teljes erőbedobással végzett kemény edzések során.

Ez a legfájdalmasabb és legnehezebb része a kendōs karrierednek. S éppen emiatt olyan erősen kell gyakorolnod, hogy a tested erőssé és szikárrá váljon. Bárhová mész is edzeni, bármilyen versenyen veszel is részt, teljes erőddel vívj, hogy akik látják, azt mondják majd „Azt a mindenit, ez aztán az erős kendōs!” Azokat, akik ezen időszakukban így edzenek és azokat, akik ezt elhanyagolják, könnyű megkülönböztetni.

Az utolsó szint:

III. haladó szint – azok a 7. dan és efölöttiek tartanak itt, akik már a beteljesülésre törekszenek fizikai (technikai) és mentális (lelki) síkon, egyszersmind emberileg.

Ebben a szakaszban az eddig végzett technika és sebesség központú, erőteljes kendōdnak változáson kell keresztülmennie, hogy „szellemi kendō”-vá váljon (kokoro no kendō). Szellemi kendōn azt értem, hogy „képes légy a szellemed erejével győzedelmeskedni, habár az általad végzett technikán keresztül.” Fiatalkoromban sok olyan sensei élt, aki képes volt ilyesmire, azonban manapság nagyon ritkán látok olyant, akiben ez megvan.

Bepillantás a „szellemi kendō”-ba Shirai, Mochida és Saimura senseiek tanításán keresztül

A Bakumatsu korban élt egy hires kardvivó, akit Shirai Torunak[6] hívtak. Bár huszonnyolcéves korában saját dōjōt nyitott és mintegy háromszáz tanítvánnyal büszkélkedhetett, mégis gyakran fogta el a kétség saját kendōja miatt. Ebben az időben a vívók körében igen sok kiváló kardforgató akadt, akik még nem töltötték be negyvenedik életévüket. Azonban amikor ez bekövetkezett, és meghaladták a negyvenet, elvesztették erejüket és puszta árnyékaivá váltak régi önmaguknak. Shirai így tűnődött magában: „Vajon miért történik ez? Lehet, hogy rám is ez a sors vár majd…”. Ígyhát dōjōját és háromszáz tanítványát elhagyva visszatért szülővárosába, Edóba, hogy felkutassa (Ittō-ryū) sempaiát, Terada Goroemont[7]. Terada sensei nem shinait használt a vívásgyakorláshoz, hanem bokutōt, emelett pedig buddhista pap volt, így Shirai zazent is tanult tőle. Terada kemény edzésmódszerének következtében Shirai nem sokkal később összeomlott. Ebben az időben történt, hogy váratlanul rábukkant Hakuin zen mester[8] történetére, a „Yasen kanwá”-ra (夜舩閑話 Csendes beszélgetések egy esti bárkán). Azután, hogy ezt elolvasta, sokkal keményebben igyekezett követni Terada sensei útmutatását a zazen és az önvalóba tekintés terén. (Introspekció: a folyamat, mely során a szíved legmélyére tekintesz, a lelkiállapot megfigyelése.) Ennek eredményeképpen, s mert minden erejét latba vetette, olyan kardforgatóvá vált, akiben saját tanára (itt Terada) sem lelhetett hibát.

Mochida Moriji szavai a következők:

Mire eléred a hetvenet, egész tested meggyöngül. Ekkortól szellemem megzavarhatatlanná tételén kezdtem dolgozni. Ha szellemed megingathatatlan, egy belső tükörben látod az ellenfél gondolatait. Így arra törekedtem, hogy szellemem csendessé és rendíthetetlenné váljék.”

Úgy gondolom, hogy Mochida sensei nem hirtelenjében kezdett ezzel foglalkozni, amikor elérte a hetven éves kort, hanem már sokkal korábban. Mindig is egy technikailag különlegesen képzett vívó volt és ezt megkoronázandó szellemének finomra csiszolására törekedett.

Ha szellemed megingathatatlan, az ellenfél szelleme visszatükröződik benne… Emlékszem, amikor szembe kerültem Mochida senseijel efféle haszontalan gondolatok ötlöttek az elmémbe, hogy „Vajon képes lennék legyőzni…? Talán veszíteni fogok” – még mielőtt a mérkőzés véget ért volna. Hányszor, de hányszor szenvedtem vereséget Mochida senseitől?! Pedig két-háromszor erősebb voltam nála, ami a testi erőt illeti (életkorbéli különbségből fakadóan) és az „öreg” mindig elintézett. Természetesen nem volt helyes részemről, hogy ezt gondoltam. Mochida sensei szelleme olyanná vált, mint egy ragyogó tükör – ha arra gondoltál, hogy megvágd őt, e gondolat visszatükröződött a lelkében és abban a pillanatban lesújtott rád. Ez pedig azért lett így, mert szellemével követte a kendō útját.

Az utolsó sensei, akiről beszélni szeretnék Saimura Gorō. Az ő tanítása a következő:

„Ha szellemed kibillen – akkor is akár, ha meg sem vágtak – el kell ismerned a vereséget. A technikákat egészen addig kell gyakorolnod, amíg a részeddé nem válnak, és képes leszel ösztönösen lesújtani a felbukkanó pillanatnyi gyengeségre.”

Az ilyen mesterek manapság nagyon kevesen vannak már. Ugyanakkor le merném fogadni, hogy ma is sokunk kívánja azt, hogy bárcsak olyan lehetne, mint valamelyik legendás mester. Ma is sok sensei hiszi azt, hogy amit csinál az helyes, mégis van egy ennél jóval magasabb szintű elérendő kendō, s mivel nem találkoztak azokkal a régi senseiekkel, sőt még csak nem is hallottak róluk, ezt meg sem érthetik. Emiatt sajnálattal gondolok az ifjabb generációra.

Ne menekülj az első vágás elől (shōtachi, 初太刀)

Az egyik fontos módja annak, hogy a “védekező kendōt” „támadó”-vá változtassuk az, ha az első vágásra koncentrálunk. Ez hosszú ideje a kendō pedagógia fontos része és mindannyian tanultunk róla. A japán kendō a shinken shōbuból született, valódi kardokkal vívott küzdelem során pedig nincsen második vágás, csupán első. A mai kendōban ugyanezt shinaijal próbáljuk véghezvinni. A shōtachi ipponra való törekvés nem annyira nehéz, mint mindig az összes erőd beleadásával gyakorolni, de az effajta kihívások teljesítése is fontos része a kendō folyamatának. Miközben keményen dolgozol azon, hogy elérd a shōtachit s eközben különböző módszereket is segítségül hívsz (kufu), változást fogsz tapasztalni: mindaz, amit eddig csináltál, jelesül hogy minden ok nélkül véletlenszerű vágásokat végeztél valódi lehetőség nélkül, olyan technikák által, melyek ippont sem eredményeztek (mudachi), nos ez egyre kevesebbszer és kevesebbszer fog előfordulni.

A kendō alapelveiről

Tárgyilagosan fogalmazva a kendō alapelve az a folyamat, amely során maximális hatékonyságot érhetsz el olyan elemek segítségével, mint a testtartás, légzés, életerő, szemkontaktus, távolság- és lehetőségfelismerés, testmozgás, tenouchi,  pontos vágások, zanshin stb. Ezen maximális hatékonyság elérésének módja a shin-ki-ryoku-itchi (az elme, a szellem és az erő egysége). Ez a kendō legmagasabbs szintű alapelve.

Ha lebontjuk három részre, ezek a következők lesznek:  “mentális, szellemi kontroll” (心法), kardhasználat (刀法), testmozgás (身法).

Ha ezeket még tovább daraboljuk, megkapjuk a korábban már említett elemeket, úgymint “testtartás, légzés, életerő, stb.” Ha ezen összes faktor egyszerre teljesül, akkor mondhatjuk, hogy megvalósítottuk a shin-ki-ryoku-itchit.

Ennek legnehezebb pontja, hogy közben egy ellenféllel kell szembenéznünk. Az ő legyőzésére tett kísérlet a kendō legbonyolultabb része. Annak függvényében, mennyi kufut végzel az idők során, elérheted a shin-ki-ryoku-itchit. Ha pedig elérted, a folyamat természetes folytatása a “shōtachi ippon” és a “győzelem együttes vágás által”.

  1. Testtartás és légzés – A kendōban elengedhetetlen a szellemed kemény edzés általi fegyelmezése. Ezt úgy nevezhetjük shin-gi-ittai (心技一体). A technika (技) is fontos, de a szellem (心) az, ami a technikát életre kelti. Felmerülhet a kérdés, hogy miként eddzük hát szellemünket. Nos, a válasz erre az, hogy a légzés által. A kendōban használatos légzést úgy nevezik chōkoki-tanden-kokyu (長呼気丹田呼吸): a tandent (alhas) használva hosszan lélegzel ki és röviden be. Igy lecsökkentheted a lélegzetvételeid számát. Amíg egy átlagos ember tizenötszöri belégzést végez, ezt a módszert követve elegendő mindössze négy-öt is. Hadd ejtsek pár szót e légzésmódszer hasznáról. Az alhasi részben található az autonóm idegrendszer egyik fontos részre. Az alhasi légzés által a rekeszizmok emelkedése-süllyedése stimulálja az idegeket, pontosabban a szimpatikus, valamint a paraszimpatikus idegrendszert, mely lehetővé teszi, hogy fenntartsd szellemed nyugodt állapotát. Tehát a nyugalom az alhasi légzés pozitív következménye lehet.
  1. Ki – Úgy mondják, az univerzum “ki” energiából épült fel. Légzéskor be- illetve kifújjuk ezt az energiát a testünkből. Korábban beszéltem Terada és Shirai senseiekről. Azt mondják, Terada sensei bokutōjából “tűz” áradt, Shirai senseiéből pedig “gyűrűk” (gyűrű alakú hullámok). Ha elég kifinomult légzéskontrollal rendelkezel, ez az energia átvihető a rekeszizmokból a kezeiden át a shinaiba és végül előtűnhet a kissakin.

Lelkiállapotodnak olyan jónak és nyugodtnak, a kidnek pedig erőteljesnek kell lennie, amennyire csak lehet. Ahogy a mondás tartja: “gyakorolj rá nyomást a kivel, kerekedj felül rajta, zúzd szét kamaeját és szellemét és használd ki a lehetőséget, melyet létrehoztál”. E tanításokban a szellem és a ki bír a legfontosabb szereppel. A ki energia fejlesztésének, megformálásának legjobb módja a seiza[9] (zazen). Attól függően, hogyan gyakorolod ezt, úgy leszel képes légzésed fejlesztésére. Ha megfegyelmezed légzésed, szellemed nyugodttá válik, a testtartásod pedig helyes lesz. Ha a testtartásod helyes, a szellemed is helyes lesz, és képes leszel helyesen végezni a technikákat. Mindebből láthatod, hogy ezek a dolgok mind kapcsolatban állnak egymással, ugyanakkor mind a légzésben gyökereznek.

A “szellemi kendō” elérésének legjobb módja a seiza gyakorlása. Bár zazent nem tudsz szakértő segítsége nélkül gyakorolni, seizát igen. Ugyanakkor persze, ha nem veszed komolyan, semmi haszna sem lesz. Ha azonban igen, segít elérni a helyes testtartást, légzést, lelkiállapotot, stb. A tanden légzés gyakorlása által művelheted tanden energiádat. A seiza által megművelt tanden energia pedig megnöveli a koncentrációs képességet, illetve segit háttérbe szorítani az egót. E végtelen határokon túlról különleges tudásra tehetsz szert.  A seiza gyakorlása megszabadít  a “káprázattól és az üres gondolatoktól” és képessé tesz, hogy “a semmi állapotában természetesen sújts le.”

Ma’ai (間合) és Ma ()

A ma’ai (間合) azt a fizikai távolságot jelenti, ami közted és ellenfeled között mérhető miközben mindketten kamaeban vagytok. A ma (間) azonban az ellenféllel való konfrontáció minden elemét magába foglalja, tehát a távolságot, az időzítést, a kyojitsut[10] Amikor ez számodra kedvező, tehát “te messze vagy az ellenféltől, viszont ő hozzád közel van.” Ez tudományos értelemben véve természetesen lehetetlen. Amiről itt szó van, arra szellemi értelemben kell gonodolni. Ha nyugodt lelkiállapotban vagy, de az ellenfeled mégis felülkerekedik, úgy tűnik, mintha közel lenne hozzád, ellenkező esetben pedig távolinak tetszik – ilyen a ma működés közben.

Most pedig hadd magyarázzam el, hogy kerülhetsz kedvező helyzetbe hat tényező figyelembevételével:

  1. Kamae – a chūdan no kamae természetes tartása által alkalmazkodhatsz és könnyen reagálhatsz ellenfeled mozdulataira.
  2. Mai – “issoku ittō no ma’ai“-nak nevezzük, amikor egy lépés megtételével képes vagy elérni az ellenfelet. Azonban az emberek mind testalkatukban, mind képességeik tekintetében eltérőek, így számos kis tényező befolyásolhatja a távolságot. Ahogyan öregszel, természetes, hogy már nem tudsz olyan messziről támadni, tehát  a ma’aiod lerövidül. Ugyanaz az “issoku ittō no ma’ai” a fiatalok számára sokkal nagyobb távolságot jelent. Ezért mondtam azt, hogy a távolság egyénileg változik. Azt, amikor azon fáradozunk, hogy a legjobb távolságból és legalkalmasabb időben támadjunk, úgy nevezik matsumori (間積り).
  3. A támadás és védekezés egységének alapelvei (攻防の理合– a matsumori megvalósításához nagyon fontos a san sappō (三殺法 – három gyilkos módszer[11]) és a kyojitsu. Attól függően, hogy miként használod a shinaiod, miként mozogsz előre, hátra, balra és jobbra, rátalálhatsz a támadásra legmegfelelőbb távolságra és időre.

4.,5.,6. Kiai, Waza és a szellem mozgása (’movement of spirit’) – ez a három tényező nagyon fontos az említett “kedvező állapot” elérésében. A szellem mozgása alatt a mushin (無心) értendő. Ha gondolatok foglalják le az elméd, nem tudsz szabadon mozogni. Ha azonban szellemed olyan, mint a tükör, képessé válsz, hogy kötöttségek nélkül reagálj mozdulataira és véghez vidd technikádat.

Ha ezen összes tényezőt egyesíted, úgy fog tűnni, mintha jóval közelebb lennél az ellenfeledhez, mint ő tehozzád. A kendō terminológiában ezt úgy nevezik, hogy noru (乗る) és sokféleképpen magyarázható el. Bár azok sem helytelenek, a valódi noru mégis az, amiről az imént beszéltem. Amikor jóval kedvezőbb helyzetben vagy, mint az ellenfeled, akkor azt mondhatjuk, hogy “elárasztod”[12] őt.

A vágás alapvető mechanizmusa

Végezetül pedig a vágás mechanizmusáról szeretnék szót ejteni. Nem számít, hogy mekkora a technikai tudásod, milyen erős vagy, vagy mennyire gyors, ha szem elől téveszted a vágásra alkalmas pillanatokat, nem lehetsz sikeres. Lényeges szabály a kendōban, hogy ne támadj akkor, amikor az ellenfél koncentrációja erős és nem hagy megnyitást, ugyanakkor támadj, amint veszít a koncentrációjából és lehetőséget ad rá ( 虚実, Kyojitsu). Ha nem e szabálynak megfelelően cselekszel, nem tudod legyőzni az ellenfeled. A keiko közben amikor nyitást hagysz magadon, arra értjük a kyot (虚), amikor az ellenfél hagy nyitást, arra a jitsut (実). Ez pedig a küzdelem során nagyon gyorsan váltakozik. A te és ellenfeled mozgásának folyományaként a harc közben támadásra alkalmas apró lehetőségek bukkannak fel (虚). Ezek felett pedig nem szabad átsiklanod, mert nem ismétlődnek meg. Egy heves küzdelem során erősen koncentrálva, az ellenfelednek lehetőséget nem hagyva (実) kell támadnod őt abban a pillanatban, amikor esélyt ad rá (虚).

Chiba Shūsaku ezt úgy tanította: (「剣は瞬息[13]、心気力一致 (ken wa shun’iki, shinkiryoku itchi – szíveddel, lelkeddel (belső energia, ki) és testeddel egységben sújtson le kardod egy szempillantás alatt.[14]

A mai kendōban nincs semmi kyo (虚), sem jitsu (実), az emberek válogatás nélkül vagdalkoznak. Egyes versenyeken olyat is láttam, hogy a „hajime” vezényszó elhangzása után a vívók már szinte azonnal a levegőbe szökkentek. Ilyenkor szó sem lehet az ellenfélen való nyitás keresésének gondolatáról. A megtámadott fél pedig egyszerűen sanpo mamorival blokkolja ellenfelét. Az igazat megvallva, ha valaki olyankor támad, amikor nincs valódi lehetőség, éppen hogy saját magát nyitja meg; ebben a helyzetben ellentámadást kell végrehajtanod. De ehelyett egyszerűen csak blokkolsz és a shinai nem jut sehová. Ennek okán nagyon  gyakran végződnek hikiwakéval mind az egyetemi, mind a felnőtt versenyek.

Először is, “ha nincs lehetőség, ne támadj”! Ha nincs megnyitás és mégis támadást indítasz, magadat tárod fel és fenn áll a lehetősége, hogy levágnak. Másodszor, “ha nincs lehetőség, törd meg az ellenfeled (kuzushi), hozz létre lehetőséget és támadj”! A mai kendōban nincs kuzushi[15]. Sok módja van a kuzushi végrehajtásának, de mivel most nem egy szemináriumon vagyunk, erre nem térek ki. Végezetül pedig, “ha lehetőséget látsz, használd ki”! Ahogyan az Chiba Shūsaku fenti tanításában olvasható, mire a támadás gondolata felbukkan benned, már támadásba kellett lendülnöd. Csakhogy eddig a pillanatig eljutni meglehetősen nehéz.

Át kell gondoljuk, hogyan is lehet felismerni az ilyen esélyeket. Az esély egy “szimptóma” (tünet, ismertetőjel). Ennek létrehozása az ellenfél megtörését (kuzushi) és támadását jelenti. Amikor felfedezel egy esélyt, önmagadat teljesen fel kell áldoznod a támadásban (úgy ismerhetjük ezt, mint sutemi). Ha mostantól a kendō megváltoztatásán akarunk dolgozni, el kell gondolkodnunk a fenti alapelveken és törekednünk kell az “ésszerű illetve feleslegtől mentes kendō”-ra. Ha ennek megfelelően cselekszel, képes leszel shōtachit vágni. Más szavakkal: ahhoz, hogy képes legyél a shōtachira, kemény gyakorlás és az elmélet tanulmányozása (kufu) által el kell sajátítanod ezeket az alapelveket és lépésről lépésre elhagynod a felesleges támadásokat. Manapság nem szokás megállítani a partnerünket keiko közben, hogy felhívjuk a figyelmét arra, hogy adott esetben a vágása felesleges volt, mivel ezek a szükségtelen támadások a mindennapi gyakorlás részeivé váltak. Ha azonban fokozatosan megszabadulsz ezektől a felesleges mozdulatoktól, a kendōd erősödni fog. Nemcsak technikailag, de emberileg is hasznodra válik majd. A célunk az, hogy elérjük a shōtachit, de a szükségtelen vágások elhagyása hasonló fontossággal bír. Kérem, dolgozzanak ezen!

A győzelem megszerzése együttes-vágás által (aiuchi no kachi)

A kendō alapvető fontosságú pontjai a “shōtachi ippon” és az “aiuchi no kachi”. Ezek ugyanazok, mint amik a koryū (régi stílusú) iskolákban, mint az Ittō-ryū-ban vagy a Yagyu-Shinkage-ryū-ban is voltak. Ha képes vagy megvalósítani a shin-ki-ryoku-itcchi-t, akkor képes leszel elérni a shōtachit és győzni aiuchi által.  Más szavakkal, az alapelvek megértése rendkívül fontos. Van egy régi kendō tanítás, ami így szól:

いずれかを勝ちと定めん、いずれを負けと申さん

Kívülről szemlélve nem látszik a győztes, vagyis a vágás a legvékonyabb (egy papírlap vastagságának megfelelő) határmezsgyén dőlt el.

Hadd mondjak egy példát. Sok-sok évvel ezelőtt Yagyu Jubei[16] egy csatlósához indult, azonban hogy, hogy nem, egy rōnin megállította útközben. “Kérlek sensei, vívjunk meg, onegaishimasu” mondta. A küzdelmet Jubei nyerte, aiuchival. “Kérlek, még egyszer!” kérte a ronin, mire minden  ugyanúgy végződött, mint korábban. “Nagyon nehéz volt megtalálnom téged, ezért kérlek, vívjunk meg ismét, onegaishimasu.” Ekkor Jubei így felelt: “Én győztem. Te azonban, úgy tűnik, nem tudod ezt megérteni, így semmi értelme, hogy újra megvívjunk.” Ekkor a rōnint elöntötte a harag és ezt mondta: “Ha így gondolod, akkor döntsük el valódi karddal!” Jubei így válaszolt: “Nem. Csak egy életünk van, ne pazaroljuk el!” A rōnin azonban, tudomást sem véve szavairól, kirántotta a kardját és támadásra készült. Nagy mozdulattal támadott, de Jubei  egyetlen vágással leterítette. S bár a rōnin meghalt és a győztes személye eldőlt, Jubei ruhájának ujja elszakadt. Minden bizonnyal ez az eredete annak a mondásnak, hogy “lehet, hogy az ellenfél megkarcolja a bőröd, de te (használd fel ezt a lehetőséget és) vágd le őt”. [17]

Ez az aiuchi. Jelentése pedig, felismerve az ellenfél támadó szándékának kezdetét, annak pillanatában elsőként vágni. Ez a valódi aiuchi no kachi. A technikai tudás magától értetődően fontos, de elmédnek is zavartalannak kell lennie. Ez a mushin;  ha így teszel, az ellenfeled támadó szándéka úgy bukkan majd fel szívedben, akár a tükörkép egy tiszta tükörben. A shōtachi ippon jelenti az átjárót az aiuchi no kachi felé. Ennélfogva az aiuchi no kachi a japán kendō csúcsa. Más szavakkal, ne történjék, hogy egyszerűen csak blokkolod ellenfeled támadásait.

Elmélkedés a kendō lényeges momentumairól

Ez az utolsó, amiről ezen előadás során beszélni szeretnék. A következő szavak Ishida Kazuto (石田和外) senseitől származnak, aki a Japán Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke, egyben a ZNKR második elnöke is volt (valamint az Ittō-shōden Mutō-ryū ötödik nagymestere, illetve a Takeda-ha Hozoin-ryū Sōjutsu tizennyolcadik nagymestere, és Sasamori Junzo-tól menkyo-kaident kapott az Ono-ha Ittō-ryū stílusban):

生くべくして生き、死すべくして死す

A szöveg olvasata: iku bekushite iki, shisu bekushite shisu

„Ha élni kell, élj, ha meg kell halnod, halj meg. Ezt jelenti az “élet és halál egysége” (死生一如, Konfúciusz). Az, hogy “élj, amíg életben vagy” azt jelenti, hogy használd fel minden energiád a teljes élet megélése érdekében, a “halj meg, amikor meg kell halnod” pedig azt, hogy ha eljön a vég, fogadd békés szívvel.

Meggyőződésem, hogy – mindent számba véve – a Japán Budō értelme abban keresendő, hogy képesek legyünk erős szándékkal lenni és helyes ítéleteket hozni egész életünk során.  A legfontosabb, hogy megszabaduljunk azoktól a kötődésektől, amelyek szokásszerűen előbújnak belőlünk, miközben szívünk (szellemünk) nem nyugodhat. Más szavakkal, a mushin (無心, szabadnak lenni a gátló gondolatoktól) és a muga (無我, az egó eltávolítása, önzetlenség) művelése által olyan állapotot érhetsz el, melyben a szív és az elme olyanná lesz, mint a tiszta tükör.”

Én még nem értem el erre a pontra, így az erről való értekezés tiszteletlen, arrogáns dolog volna részemről. Részleteibe bocsátkozni pedig komolytalan dolog lenne, azonban előbb vagy utóbb mindannyian el kellene érjenek oda, hogy amint kamaeban szembe kerülnek ellenfeleikkel, “a szívük és az elméjük egy tiszta tükörhöz legyen hasonlatos” – ez a kendō esszenciája.

Az első bekezdésben Ishida sensei a Japán Budo esszeniájáról, valódi értelméről beszél. Hogy ide eljuss, az aiuchi no kachi elérésére kell gyakorolnod, amiről az imént szóltam.

A harmadik bekezdésben említett tiszta tükör úgy jeleníti meg a tárgy képét, ahogyan az látszik. Ha viszont a tárgy kimegy a képből, a tükör újra kristálytiszta lesz. A tükör nem gondol arra, hogy ki vagy mi az, vagy ki illetve mi volt az, amit visszatükrözött. A kendō esszenciája, szíve épp ilyen. Yamaoka Tesshū sensei így fogalmazta ezt meg egy haikuban:

晴れてよし、雲ってもよし、富士の山

                Ha derűs az ég, vagy ha beborul az ég, Fudzsi hegye az

Más szavakkal, a helyzettől függetlenül a hegy természete vagy formája változatlan. Kérem, helyezzék a Fuji hegyet a szívükbe, úgy gondolva rá, mint valódi énjükre. “A győzelem jó, a vereség jó”, “a szerencsétlenség jó, a kedvező körülmények fennállása jó”. Ha továbbhaladunk ezen a gondolatmeneten, odáig juthatunk, hogy azt mondhatjuk “meghalni jó, csakúgy, mint élni”. Manapság nem várhatunk el ilyen mélységű megértést, de a múlt híres mesterei közvetlen közelről szemlélhették ezt rendkívül kemény edzéseiken következtében.

A modern időkre tekintve egyetlen kendōka akad, akit gondolkodás nélkül megemlítenék ezzel kapcsolatban, ő pedig Yamaoka Tesshū. Az imént a megértés mélységeit említettem. Tesshū eljutott erre a szintre. Egyszer egy tanítványa a következő kérdést tette fel neki: “Sensei, mi a kendō lényege, titka?” Azt felelte: „Menj és kérdezd Kanon-t (観音, buddhista istenség) Asakusában!”. Miután fiatalkoromban hallottam ezt a történetet, felkerestem az asakusai Kanont. Ha a nagy csarnok közepén megállva felnézel, egy hatalmas képet láthatsz függeni ott. Tesshū írta. Így szól: 施無畏 (se mu i). Tesshū titka a “félelem felszámolása” volt. Ha eljutsz oda, ahol “az élet és a halál egy”, akkor már nincs mitől félned többé. Legalábbis én így gondolom.

Annak oka, amiért tisztelem Tesshūt az, hogy az Edo ellen intézett támadás (a Meiji restauráció idején) híres epizódjaként “az udvar (a Tokugawa shogunátus) ellenségeinek követője”, Yamaoka Tesshū egyedül és támogatás nélkül átjutott a lojalisták erőinek vonalán;  addig nyomult előre, amíg el nem érte és tárgyalást nem folytatott azok vezetőjével, aminek következményeként az Edo ellen tervezett támadás elmaradt. Ezzel nemcsak a város lakóinak életét mentette meg, de egyszersmind a saját életét tette fel országáért és a shogunátusért. Ez a kendō aiuchijának szellemisége. Ez a bushidō. S ez benne van a kendōban. A kendō nem csupán győzelemről és vereségről szól. Szeretném, ha mindenki tudatában lenne, hogy ez a csodálatos szellemiség a kendō része és ezért büszkén tanítsák a kendōt!

A kendō-szellem keresésének (剣道の修行) kiindulópontja a sutemi (Szászázalékkalal támadni, félelem és hezitálás nélkül.) és a végállomás az aiuchi. Add fel a tested, add az ellenfélnek. Ha a szív fegyelmezésének útján akarsz járni, legyen az előrehaladásod bármilyen lassú – mindig ebben a lelkiállapotban kell lenned. Ha így teszünk, közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy a szívünk olyanná váljék, mint a tiszta tükör, nem gondolják? Ez a Kendō Eszméje – “az emberi természet fegyelmezése a japán kard alapelveinek elsajátítása által.” Ha a fentiek igazak, fel kell tenned magadnak a kérdést, hogy tényleg viszel-e kiait (teljes erőbedobást) a napi gyakorlásodba? Ha mindig a legtöbbet nyújtod, a szíved tükre minden bizonnyal megnyílik majd.

A mai napon arról beszéltem, miként változtassuk a “védekező” kendōt “pozitív, támadó” kendōvá. Ha nem szerzünk érvényt ennek a változásnak a támadó kendō irányába, akkor a japán kendōnak nincs jövője. Ez az a veszély, amit átélünk manapság. Egészen bizonyosan állíthatom, hogy nem túlzom el a dolgot. Megkérek mindenkit, hogy legyen sokkal-sokkal szorgalmasabb ebben az ügyben.

Elnézést, hogy ilyen hosszan beszéltem erről a témáról és szeretném megköszönni a figyelmüket. Kívánom, hogy legyen jó évük és próbáljuk mindannyian a legjobbat nyújtani, ami csak tőlünk telik.

Köszönöm.

[1] shinpō: A japán hagyományos kultúra fontos fogalma. A gihō (a technika, az emberi mozgás törvényszerűségei, ill. olyan szisztematikus elmélet, ami elősegíti a fegyverek hatékony használatát) használatakor fellépő pszichikai reakciók törvényszerűségeit hívjuk így, illetve azt az elméletet és módszert, amivel az ellenfél lelkiállapotát felmérjük, és saját lelkiállapotunkat kontrolláljuk.

[2] Néhány feltételezés: a “kitérés” a nukira utal, a “kiriotoshi” fogalmát Takano szélesebb körben alkalmazza, mint a modern kendōkák; “ukenagashi” (elvezető fogadás) a kaeshi wazára utal.

[3] Szó szerinti jelentése san – “három”, ma: “csiszolni”, gurai itt “szint”. Lényegében a kendō tanulásának három szintjére vonatkozik.

[4] Támadásonként egy önvizsgálat; egy támadás, három eltűnődés.

[5] Megjegyzés: Japánban általában, ha nem is minden esetben, az általános és gimnáziumi diákok egyetemi hallgató korukig vannak ezen a szinten. Egyetemi bajnokságot nézve alkothatunk némi képet arról, milyen kellene, hogy legyen a kendōnk ideális esetben az alapszint végén.

[6]  Shirai Toru (白井亨), 1783. – 1843. XII. 5.

[7]  Terada Muneari (寺田宗有), illetve Goroemon (寺田五郎右衛門) – 1745. – 1825. VIII. 1.; a Tenshin Ittō-ryu megalapítója

[8]  Hakuin Ekaku (白隠慧鶴) 1686.I.19. – 1768.I.18.

[9]  seiza jelentése csendes ülő meditáció (静座) és nem tévesztendő össze az azonosan hangzó seizával (正座), amit a budoban gyakran használatos ülés módra használunk. Azonos kiejtés, de más jelentés és más kanji.

[10]  “igazság és hamisság” (az írásjegyek sorrendjében „hamisság és igazság”) – ha lehetőséget hagysz az ellenfélnek a támadásra, vagy a koncentrációd meggyengül, az a kyo (虚) (jelentése: üres, hamis, látszólagos), ennek ellentéte a jitsu (実) (jelentése: igazság, tény, valóság) – szó szerint a ’valós helyzet.’

[11] san sappō: Az ellenfél ellen támadás három alapstratégiájáról van szó. Konkrétan a ki o korosu, ken o korosu, és a waza o korosu. A ki o korosu lényege, hogy láthatatlan ki-energiával az ellenfelet nyomva irányítjuk őt. A ken o korosu lényege saját karddal az ellenfél kardhasználatának az akadályozása. A waza o korosu lényege az ellenfél mozgásának ritmusát és távolságát összezavarva nem engedjük, hogy bejáratott technikáit alkalmazza.

[12] A fordító itt az ’overwhelm’ (elborít, eláraszt, elsöpör, megsemmisít) kifejezést használja, de megjegyzésben leírja, hogy ez nem a szó szerinti szótári fordítása a japán kifejezésnek.

[13] 瞬: pillanat, pillantás 息: lélegzet

[14] Takano Sasaburō a kamae shin-ki-ryoku-itchijéről azt tanította, hogy a kokoro, azaz a lélek, ami az érzékelés-döntőképesség-döntés működése (mint a víz), a ki, ami a lélek döntését követő akaratot működtető erő (mint a szél), a ryoku, azaz a waza indításához szolgáló erő (mint a hullám), pont úgy működik, ahogy a víz felszínét a szél fújja, és ez hullámokat kelt. Másnéven a shin-ki-ryoku-itchi a kamaen és a semen belül az érzékelés-döntőképesség-döntés – az akarat végrehajtás – a technika indításának együttes működése.

[15]  kuzushi (崩し): arra vonatkozik, hogy törd meg az ellenfél kamaeját, lelkét, vagy technikáját, külföldi körökben nem elterjedt kifejezés, de a san sappōn keresztül közelíthető.

[16]   Yagyu Jubei / Mitsuyoshi (柳生十兵衛) 1607. – 1650. IV. 21

[17]  A Kurosawa rajongóknak eszébe juthat, hogy a “Hét szamuráj”-ban van egy jelenet, ami az előbbi történeten alapszik.

Morishima Tateo (森島健男) hanshi 8. dan

1922-ben született Kumamoto-ban.

1939-ben beiratkozik a Kokushikan Egyetemre. Tanárai Saimura Gorō és Ogawa Chutaro.

1943-ban végez.

1945-ben belép a hadseregbe és az előretörő amerikai erők megállítására kihelyezett egységekben állomásozik Kagoshimában. Augusztus 15-én a háború befejeztével szolgálata véget ér.

1948-ban belép a rendőrséghez. Tanárai Saimura Gorō, Ogawa Chutaro és Mochida Moriji.

1952-ben egy évet tölt az Ono-ha Ittō-ryū tanulásával Sasamori Junzotól.

1975-től a Keishicho shihanja (1979-ig).

1982-től a Rendőr Akadémia tanára 1983-ig.

A ZNKR-nél betöltött tisztségei: állandó tag, tanácstag, elnök helyettes.

Kendō hanshi hachidan, megkapta a 9. dan fokozatot, de önként lemondott róla. Jelenleg a ZNKR tanácsadó testületének tagja, a Keishicho tiszteletbeli shihanja, a Meiji Egyetem shihanja.

Forrás: 

思斉館滝澤道場創立40年記念。平成22年発行。非商品。滝澤健治。

Japánból angolra fordította George McCall

http://www.kenshi247.net

Angolból magyarra fordította Vachter Ákos

A cikk lábjegyzetiben nyújtott segítségéért köszönet Suhajda A. Zoltánnak.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s